Cres-sziget

1. Cres - Tengerből naplemente

Szép, ahogyan tengerbe merülve nézed a naplementét Cres városka egyik fürdő öblében.
Cres maga is egy öböl az öbölben, és az az öböl is a vízbe merült óriás cethal része.
Ahogy az olaszok mondták, Cherso-sziget központi városa ez. Régen még a Osor volt a "főváros", de a "föld-metszés" után ez váltotta fel. Ezen a különleges helyen összeér az olaszos hangulat, a délszláv életérzés, a velencés és a római nyomok, az Adria itteni utánozhatatlan szépsége és tisztasága, a délszaki növények illata, a nagy erős sziklák és a mindezt körülölelő fenséges hegyvonulat elegye mindez...
Ahogy a nyári estére nyugvó tenger színt váltott, és a kékeszöldből egyre szürkébb lett, megfeszülve várta a naplementét - és vele én is. A napkorong először vakító fénnyel világította meg a víz felszínét, azt nem bírta a szemem, de csillogó táncát mosolyogva figyeltem. Még éreztem a bőrömön az erejét, de már búcsúzott a gyönyörű napkorong. Elkezdem úszni felé a fényen át, lassan és kitartóan: mintha egy kivilágított úton haladnék. Egyre távolodtam a parttól, majd miután szemérmesen az örökzöld fák mögött egyre inkább takarásba került, még messzebb kiúsztam, hogy el ne veszítsem szemem elől.
Innentől kezdődött a festés, színek kavalkádja. A napfény nyomában a tenger felszíne előbb fényes fehérré vált, majd halvány sárgában pompázott, végül egyre narancsosabb tónust vett fel, néha pedig, egy-egy áldott pillanatra élénk rózsaszínné változott. Körülötte a víz pedig egyre inkább világoskéken terült szét, valami végtelen nyugalomban.
A távolban az Isztria sziluettje egyre világosabbá, de elmosódottabbá is változott, szürkésen, mégis ünneplő finomsággal várta, hogy mögé bújjon a napkorong, melynek látványát már elbírta a szemem, egyre karakteresebben látszott alakja, és erejét már alig lehetett érzékelni.
Miért volt szép? Mert részévé váltam a természet minden nap lejátszódó gyönyörű szertartásának, elcsendesedtem, áhítattal néztem az előadást, közben a víz mozdulásainak megadtam magam. A kis öbölben már csak a parton maradt néhány ember, csak az enyém volt a tenger.
Mert néha úgy képzelem, hogy csak az enyém, hogy ez az én tengerem, az én tájam és országom, és időnként féltékennyé válok, ha valaki más is felfedezi. Különös, de máskor meg - ahogy most is Neked -, mint egy misszionárius hirdetem minden szépségét, hogy más is lángra kapjon...
A hegyek felett az ég egyre sárgásabb lett, hátam mögött a zöld pamacsos hegyek viszont egyre sötétebbekké váltak, de összekapaszkodva, talán még jobban védték ezt a városkát, mint egy elrejtett ékszerdobozt.

2. Cres - egy város lüktetése

Mi a szép még ebben a városkában. A tavasz - mert a nyár egészen más, amióta megszületett a turista mint az embervilág különleges tüneménye.
A nyáreste itt is éppen olyan, mint más délszaki városban. A gyér, de hangulatos lámpák fényében párok, családok és magányosak andalognak. A vendégekkel, étkekkel és italokkal telt asztaloknál mindenki bámul és beszél. Előtűnnek hirtelen, és ellepik az utcákat ők, akik napközben fürdenek a parton, vagy valahova kirándulnak, esetleg a csukott zsalugeterek mögött pihennek, kipótolva az éjszakát. Mert bizony, amikor a város tornya előbb négyet kongat, majd elüti szép egymásutánban tompán a tizenegyet, még tele vannak az utcák, a vendéglők, még fagylalttal kezükben sétálnak ifjak és idősebbek, teljes éberséggel, és beszél, fecseg mindenki fáradhatatlanul. Főleg horvát szót hallani, ami üdítő, szeretnek saját hazájukban üdülni - nem csodálom...
Így aztán a koradélutáni erős napfényben egyenesen kihalt minden, csaknem, mint télen, csak az estére készülő éttermek finom rezdülései sejtetik, itt bizony sok vendég lappang valahol. A reggel még kissé élénkebb kávézók csak lassan ébredeznek.
Estére azonban minden nyüzsögni kezd. Az elnyugvó sima víztükörben fények és alakok vibrálnak. Langyos tengeri szellő simogatja az estére felfrissült arcokat. A gyerekek élénkek és hangosak, a nők illatosak és csinosak, a férfiak enerváltak és tűnődnek csendesen. Megvan mindennek a ritmusa.
Az ősz elején aztán elcsendesedik lassan az utca, megszűnik lassan az életnek ez a felfokozott vibrálása. Mennyi arc, öröm, bánat, titok, könny, izzadság, nevetés, veszekedés, ölelés, fecsegés és mély beszélgetés, az életnek valamilyen vegyes kipárolgása, amit a falak magukba zárnak ilyenkor, és pihenni próbálnak.
Nyárra átfestenek pár homlokzatot, hol szebbre, jól csúnyábbra. Kijavítanak ezt-azt, mindig jön valam újítás, mire eljön a tavasz. Akkor finoman éledezik az öböl körüli tér, olyan mint egy főpróba: szépséges időszak ez is, nyugodt, de van benne egyfajta feszültség, várakozás.
Az óratorony, a loggia, az oroszlános városkapu, a templomtorony, a kikötő vasbakkjai és az öböl mégis ugyanaz, és ha a szerencsés utazó visszatérhet ide, minden ismerős, minden a helyén van.
Talán az ismerősség egy nagy ajándék itt idegenben, hogy már otthonosan érzi magát az ember. Jó új helyeket felfedezni, de talán még jobb visszatérni a már ismerős helyre, ahogy ide Cresbe is, otthonosan sétálgatni benne, és újabb meg újabb rétegeit megismerni, a már magunkba zárt arcképet tovább bámulni, mint egy festményt, és így mégis felfedezni eddig ismeretlen vonásokat. A világ minden részén bolyonghatunk, újabb és újabb turista célpontok skalpjait megszerezni és falra tűzni - de talán a kevesebb több itt is. Ugyanoda vissza, egyre inkább otthon lenni, magunkba fogadni és egyesülni.

3. Cres, Beli - az út

Mi a Cres-sziget különlegessége, miért szeretem annyira? Titokzatossága, hogy viszonylag nagy, alig lakott és teljességgel szabálytalan alakkal bír, megközelíteni pedig csak hajóval lehet.
A Fiuméből Cresbe induló katamarán lenyűgöző sebességgel szeli a tengert. Lenyűgöző az összeszokott mozdulatsor, ahogy elindul és kiköt ez a jellegzetes kinézetű hajó! Öröm nézni az egymásra hangolt, évszázados csapatmunkát, ahogy mindez történik! Utazás közben jól látható a Kvarner-öböl nagyrésze, vele a Rijeka mögött magasodó Dinári-hegység, a Krk-sziget alacsony konturjai, az Ucka (olaszosan Monte Maggiore) hegyvonulata, lábainál kedves településeim: Volosko, Opatija, Lovran, Moscenicka... Akár délelőtt, akár délután utazunk a katamaránnal, csillogó vízben siklunk, és van idő bámulni, főleg a Cres-sziget mindig meglepően szép "idomait". Út közben egyszer kereszteztük a kompot is, ami ....-ból halad át autókkal és utasaikkal megpakolva.
Emlékszem a döbbenetre, ahogy egyszer komppal mentem át a szigetre. Az út, ami odaát várt rémisztően indult felfelé, majd sokáig olyan keskenyen, hogy azon inkább csak egy vagy ügyesen kormányozva másfél autó fért el a váratlan kanyarok között, magaslatokon át haladva. Ennél ijesztőbben már csak a Belibe vezető autóút hatott rám. Ott a hegygerincen át halad az út, egy autó fér csak el, korlát alig. Van néhány sziklába vájt megállóhely, ahová jobb esetben behúzódhat az ember, ha lát szemből másik kocsit közeledni, a rosszabb verzió, ha vissza kell tolatni a kanyargó szerpentinen, hogy a másik autó elférjen. Ezt még tovább feszíti, hogy állatok is legelésznek simán az úton. Ám ha mégis eljut ezután a kormányba kapaszkodó sofőr és utasai Belibe, akkor boldogan sóhajthatnak fel. Nemcsak a túlélés miatt, hanem az eléjük táruló látvány miatt.
Miért szép Beli? Ahogy több más település is, a hegyen épült. Kicsinyke falu, templomotoronnyal, néhány házzal, a mi IV. Bélánk elrejtett kis fejszobrával (lehet, róla kapta a nevét ez a kis település). A főtéren, a templom mellett egy hatalmas fa ad árnyékot az egyetlen párnák, ott megpihenni csodálatos. Mintha alig lenne ott élet, mégis beszél ez a hely! Aztán kinéz az utazó a főtér melletti kis kőerkélyen, és eltátja a száját. Ott fekszik előttünk az egész Quarnero. Szemben a Krk-sziget, Malinskával, a Dinári-hegység, Rijeka jellegzetes karaktere és a ragyogó tenger! Csodálatos látvány, és hozzá magány és csend és áhítat. Az Isten Háza előtt árkádos beugró, gyönyörű díszes kövezettel, ott megragadja az embert az áhítat, hogy itt élnek emberek századok óta, és belakják mindezt. Ilyenkor mindig azon gondolkozom, hogy ezt a látványt vajon meg lehet-e szokni? Itt lakni számomra álom. Többször leírtam, itt élni és halni, csodálatos lenne! Egyébként van egy piciny temetője is ott fent a falunak.
Amikor először jártam itt egy kiránduló hajó hozott. A kis öbölben egy hangulatos strand várt, és innen lentről pillantottam meg Beli házait. Vonzotta a lelkemet, kevés idő volt, de felmentem, lefaragva a strandolásra kapott időből, és megérte. Akkor először csodálkoztam rá Beli világára!
Krk felé is hazaindulhat kompon a látogató, magában hordozva azt, amit a Cres-sziget jelent, fájó búcsú alkalmával újra a tengerbe hasaló cethallá merevedik ez az élettel teli, különleges sziget.