Három album
Azonban azt sem hallgathatjuk el, hogy minden lemez után jó sok kritika is érkezett - belülről és kívülről, talán csalódást is okoztunk azzal, ami végül megszületett. Ennek több oka is lehetett. Az egyik ilyen, hogy mindig jótevőink idejére és lehetőségeire szorultunk - és ezzel soha nem akartunk visszaélni. A másik, hogy a rendelkezésre álló hangszereink, technikánk, énektudásunk, zenei tapasztalataink, finoman szólva, kezdetlegesnek mondhatóak voltak. Mindezeket figyelembe véve: Másfelől éppen ezért mind a három hanganyag csoda - és ha nem is sikerültek olyanra, mint amilyen egy élő Szelénés alkalommal megszólaltak a dalok, hosszú évek után is, valami átjön abból a lelkesedésből, hitből, közösségből és valamiféle tiszta adni akarásból, ami jellemezte ezt a kis együttest.
Örömének (1994.)
Egy év után már albumot adhattunk ki! Ez önmagában is megdöbbentő ajándék volt. Ráadásul akadt elég dal is hozzá! Ennek anyaga az Artisjus által védett. Ez akkor nagy büszkeséggel töltött el - rányomtatták: "A hangfelvételt a törvény védi." Úgy nézett ki, mint amikor megvettem kedvenc zenekaraim kazettáit. Az "A oldalon" hét dal, a "B oldalon" kilenc dal szerepelt. A borítót is együttesünk készítette, egyesével hajtogattuk bele a gyárból kijövő műanyag kazettatartóba. Szalkai Péter presbiter segítségével juthattunk el idáig. Fémből készült templomunk falai közé beállított két térmikrofont, és egyszerűen élőben lejátszottuk egyben a repertoárt, talán két részletben. Így valamennyire tükrözi is az élő koncertek hangulatát, szinte érezni benne ezeket az alkalmakat is. Ugyanakkor hallani a fémes templom kattogását, ahogy a napsütésben tágult. Utómunkáról, keverésről, effektekről, javításokról szó sem lehetett. ahogy felvettük, úgy maradt. Ennek van "egy kis szelíd bája", ugyanakkor utólag már bánja az ember: Bár jó körülmények között, sok időt szentelve neki, mai technikával és mai tudásunkkal, de a régi tiszta lelkesedéssel vehetnénk fel! Így vissza hallgatva, az ember egyrészt megmosolyogja ezt a kazettát, az előbbiek miatt kissé bosszankodik, de mégis eltör benne valami abból a hitből, lelkesedésből, öröm-éneklésből, a 16 dal komoly (és néha persze igen egyszerű) lelki üzeneteiből. (Talán majd egyszer külön is írok erről a hanganyagról...)
Máshogy (1995.)
Az első lelkesedésünk után, igen hamar jutottunk újra "lemez lehetőséghez". Ez már stúdióban készült, a borító pedig már nyomdában! A borítón szereplő rajzot együttesünk egyik tagja, Borzsák András készítette. Ismét egy presbiterek sietett segítségünkre, Gönczy Gábor rockzenész nagybátyja. A stúdió egy rákoshegyi lakóház aljában volt berendezve, ide jöhettünk ki, három alkalommal, hogy felvegyük a teljes hanganyagot, ami ezúttal oldalanként hét-hét dalból állt. Ma már megdöbbenve mondom ki: a teljes hanganyag megkeverésére mindössze egy éjszakánk volt! Ez sajnos meg is látszik a kész anyagon. Habár jó hangulatú, komoly es izgalmas dalok kerültek fel erre a kazettára, már ének és hangszer tekintetében is nagyobb odafigyeléssel, tele sokféle üzenettel, még zenei humorral is - mégsem lett az igazi... Ezt már az első kazetta "élő zenés bája" sem menti, én mégis büszke voltam rá, és talán ezzel is tudtunk adni többeknek lelki jót. Hálásan gondolok Gönczy Gáborra és nagybátyjáról Laci bácsira - sosem felejtem el azt az örömöt, amivel kézbe vehettem az elkészült kazettákat Óbudán! (Talán lesz alkalom még itt az emlék-blogon belül, hogy néhány történetet megosszak, ami ennek a hanganyagnak az elkészülésével kapcsolatos - hiszen sok kedves és különleges történetet őrzök róla...)
Csodák határán (1999.)
A zenekar utolsó teljes aktív évében készült ez a lemez. Zeneileg, technikailag a háromból nyilván ez a legjobb, de talán az első hanganyag hangulata már hiányzik belőle. Paless Gyula ajánlotta fel, hogy otthonában, Isaszegen, egy "hard disc recorderrel" felvehetjük ezt az anyagot. (Előző évben hasonló körülmények között készíthettük el nála, vele a Só'98 zenekarral a Színek című különleges albumunkat - de erről is majd később...) Itt már sokkal több napunk volt a felvételre és a keverésre is. Talan csak "A díszletek leomlanak" című dal felvétele lett menthetetlenül elkeverve, és persze mindegyiknél tükröződnek zenei tapasztalatunk kezdetlegességei, mégis egy egész jó lemez kerekedett belőle, amit már CD-n is kiadhattunk. A borítón, ahogy egy korábbi blogbejegyzésben is írtam, Kunfalvi István dobosunk arca látható, ahogy a fény fölé hajol. (Erről az albumról is szeretnék majd külön írni, néhány érdekességet megosztani ezzel kapcsolatban is....)