ZIIT

"ZIIT" - azaz Zenés Ifjúsági Istentisztelet, amiből hamar lekopott az "ifjúsági", mert nem csupán fiatalok jöttek rá. Ez volt az a forma, amibe bele tudtuk önteni a tartalmat, amink volt. Emlékszem, mekkora izgalommal vártuk ezeket az alkalmakat: vajon hányan jönnek el, hogy fog hatni amit csinálunk?

1993. november 7. Akkor már ez nem volt ünnepnap, de nekünk igen. ez volt az első zenés Istentisztelet. Bizony megtelt az Ildikó téri templom, úgy, hogy még a térrácsokon is ültek. Ahogyan, egy korábbi blokkban is idézett, dalunkban énekeltük;

"Örömének szólt a rácsok hidegén / A hallgatás csendjébe / Belecsendült a dal / Áttörve a százéves falakat."

Akkoriban ez református egyházunkban nem volt természetes, bevett dolog (szomorúan jegyzem meg, ez még most is sokak számára vitatéma). Voltak is ellenzők. Azonban végtelenül sokat jelentett, hogy hajdani lelkipásztorunk, Kálmán Péter, kiállt mellettünk, részt vett az alkalmakon, és támogatott, biztatott minket. 

A köszöntés után mindig őt dal következett, mindegyik előtt kis felvezetés a dalról vagy egy rövidke bizonyságtétel, amit a zenekar tagjai mondtak el. Kőbe vésett elv volt számunkra, hogy mindig legyen Igehirdetés. Általában ez az első öt dal után történt - sok meghívott igehirdető járt közöttünk, később a zenekarnak három teológusa is lett (Teszárek Tamás, Kovács Gergely es magam) - így mi is vállalhattuk ezeket. (Mellékesen jegyzem meg, milyen sokat jelentett, hogy egy sárospataki zenekaros vendégszolgálat alkalmával, életemben először hirdethettem Igét Istentiszteleten, még a Theológia megkezdése előtt 1995-ben.) Az Igehirdetést általában még öt dal követte. Utána következett az elmaradhatatlan szeretetvendégség - legalábbis akkor, amikor otthon, havonta, az Ildikó téri templomban szolgálhatunk. Ugyanis rengeteg vendég szolgálatunk volt az országban sok helyen - de erről majd egy következő bejegyzésben írok...