Elvette

Elvette.
Gyorsan és békésen. Nem futott el. Mégsem mozdult senki. Az arcán egykedvűség tükröződött, de szép lassan, a figyelmes szemlélő halvány mosolyt látott megjelenni sovány arcán. Az idős férfi és felesége döbbenten figyelt. Néha forgatták a fejüket, nézve a reakciókat, de mindenki elfordította a fejét. Aztán a tekintetükkel a pincért keresték, de azt elnyelte a bolt sötét belseje. Talán bent aludt - ritkán jelent meg amúgy is.

Elvette előlük. Csak úgy.
Alaposan rágott. Valaki egyszer azt mondta neki, hogy a jó emésztéshez és a rák elkerüléséhez szükséges. Néha kedvesen ránézett az asztalnál ülőkre, de csak egy-két másodpercig. Egyébként gondosan rágott tovább. A paradicsom íze szétáradt a szájában. Nagy gurman volt, tudta élvezni az ételeket, a legegyszerűbbeket is. Amúgy nem szerette, ha a keze ragacsos lesz vagy valami rátápad - így a pizzaszelet tűnt a praktikusabb választásnak.

Elvette, úgy kintről benyúlva, pofátlanul.
Hiszen neki ez járt. Már az tizedik település volt, ahol nyugtázta, nem az ő pénzére szabottak az éttermi árak. Az első napokban türelmesen nézte mások ráérős ebédjét, majdhogynem örült amazok élvezetének. Aztán kezdte bosszantani, hogy mennyi minden ott marad a tányérokon: "nem becsülik meg jó dolgukat" - mondogatta magában.
Az elmúlt napokban már szenvedett. Igazságért kiáltott. Egész évben keményen dolgozott, neki mégse adatott egy ráérős, finom vacsora, egy üveg jóféle borral.

Hát elvette.
Elvette és megette. Pincér sehol. Az idős pár fészkelődött. Amikor poharuk után nyúlt, az öreg lefogta a kezét. Ő ránézett - pár pillanatra "megállt a film". A többi vendég óvatosan figyelt. Gondolatban megtették tétjeiket. Az idős úr elengedte a kezét, töltött még a pohárba a borhoz, majd átnyújtotta: "Bitte".

Elvette azt is.
Elvette a poharat is - de most KAPTA. Úgy már más. Hálát érzett és kevés szégyent. Az előző három szelet pizza, amit távolabbi éttermek teraszairól vett el, felháborodást, botrányt, kiabálást váltottak ki. Egy idősebb kopasz olasz majdnem megverte. Jól esett ez a pohár bor. Mégis fájt. Most már koldus volt, akin könyörülnek - nem szemérmetlen tolvaj, szemtelen lázadó. Megköszönte és elment.