Bosszút állt

Bosszút állt. 

Először nem is gondolt rá, csak csodálkozva állt, nem értette, mi történt. Ahogy ránézett átvizesedett nadrágjára, csak hüledezett az őszi, hideg időben. Nem is értette, hogy jöhetett hátulról a víz, miközben békésen szemlélte a vízesést.Bosszút állt, mert lassan felocsúdott. Amikor döbbenten tapogatta a víztől csepegő kabátját remegő kezével, szemébe nézett annak a magas szőke idegennek. Az karattyolt valamit, talán németül, nevetett, majd hátatfordított. Az értetlenség haraggal vegyült - haraggal, mely régóta forrt benne. Talán már előző naptól. Vagy még előbb kezdett felágaskodni benne a düh a világ ellen, a bunkóság ellen.Bosszút állt, talán évek óta készült erre. Hogy nem tűri tovább, a tapintat eltűnését, az udvariasság kiveszése után maradt űrt. Korábban csak dohogott ezen. Később már világfájdalmában temette a jövőt. Jobb pillanataiban emlegette a régit, azt, amikor még...; gondolatban ekkor időutazásra ment, és ettől kissé megnyugodott.

De most bosszút állt a romlott világon. Talán lehetett volna másképp most is, de egy bocsánatkérés sem hangzott el. Lefröcskölték. Nagyon. Visszavonhatatlanul. Megalázva, vizes ruhájában nevetségesnek és kiszolgáltatottnak érezte magát. Nemcsak azzal a idegen szőke férfivel, hanem a világgal szemben. Most nem bírta tovább, nem volt menekülés. Se neki, se annak a másiknak.

Bosszút állt úgy, hogy most ő okozott meglepetést, ő tett valami érthetetlent. Előbb csak utánanézett a távolodó zöldkabátos alaknak. Aztán nekiiramodott. Nagyon gyorsan. Ráfeszült vizes nadrágja, ami fokozta elszántságát.

Bosszút állt, és hátulról lehúzta a földre, a tó mellett közvetlenül, majd begurította a jéghideg vízbe a meglepett embert. Együtt estek be, egészen a tó mélyéig. Hallotta a fülével tompán a hatalmas vízesés moraját a viz alatt. Amikor megérezte a nálánál súlyosabb testet maga alatt, ahogy csak tudott, jól belerúgott.

Bosszút állt, és diadalmasan, már-már fulladozva ért felszínre. Akkor már sokan vették körbe a Tett helyszínét. A szőke ázott fröcskölő kicsit később ért fel. Egyszer még találkozott a tekintetük...