Sóskuti Zoltán: A PARTRA VETETT - regény (2021.)

VIDEÓS HÁTTÉRANYAGOK, RIPORTOK A KÖNYVRŐL

A REGÉNYRŐL

Megjelent: 2021. szeptember 30. Szülőföld Kiadó

videó ajánló: https://www.youtube.com/watch?v=wmRVez2E8uM

A partra vetett című regény alapkérdése az irgalom. Miként tudunk irgalommal nézni magunk és mások elrontott életére, rossz döntéseire, gyengeségeire?Egy lovrani villában sok emberi sors találkozik, köztük egy magányosan parton üldögélő szoborszerű, rejtélyes alak. Mi történik, ha belép a többi vendég életébe? Vagy másképp: mi történik, ha a többi vendég belép az ő életébe? Mindenkinek vannak titkai, amelyek lassan felsejlenek, és egymásba keverednek...Mindez pedig egy különleges történelemmel átszőtt helyen zajlik, ott, ahol a magyarnak valami köze lehetett a tengerhez: Fiume és maga a csodálatos Kvarner-öböl sokféle helyszíne rajzolódik ki előttünk. Igen, a tengernél minden másképp látszik.Egy hazatalálás-történet ez az eltévedt emberről, akit várnak Ithakában..."Percekig csak ült a teljes csendben, csukott szemmel. Nagyon mélyről szakadt fel belőle egy mondat, amit kiszáradt ajkai is megformáltak: "Milyen nyomorult az ember, milyen nyomorult."

Hivatalis ára: 2999 Ft

Megrendelhető a szerzőtől 2500 Ft-ért

Interneten kapható:

https://bookline.hu/szerzo/soskuti-zoltan/12946365?page=1

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/a-partra-vetett

Vélemények, reflexiók a regényről:

Köszönöm szépen az élményt, jó volt várost nézni, sziklán ülve tengert bámulni, titkokat keresni és felfedni, embereket megismerni... Szeretettel gratulálok a könyvhöz!" (@K)

...nagyon érdekes, kifejezetten érdekfeszítő irodalmi mű! (...) Biztonsággal "szörfözöl" hőseid lelki világában, gondolataiban. Egy mélyen gondolkozó író, aki az olvasóiban gondolatokat ébreszt. Mint írtam esténként olvasok, nap közben szinte soha,de a szereplőid, történteik egész nap a fejemben motoszkáltak. A
stílus is kifejezetten jó! Szép kerek, megformált magyar mondatok. Az erotikusnak tünö részek visszafogottak, a néhány erősebb, netán trágár szó is a helyén van, illik a szituációhoz és kimondó szereplő egyéniségéhez, ezért nem bántóak, a jó ízlést sem sértik. A képleírások vizuális élményt nyújtanak. Nem jártam ezen a tengerparton, de mindent láttam és kedvem volna oda utazni. Nagyon jó pont, hogy nem akartál hittérítőként fellépni, bár nagyon finoman, diszkréten az is benne van. A mű legfőbb erénye az Érték Mértéke és a Mérték Értéke. Kiváló élmény volt olvasni! (...) Őszintém remélem lesz folytatás!" @A

... a könyv elolvasása után is úgy gondolom, hogy ügyes és tehetséges író vagy. Nagyon szépen fogalmazol és írsz általában is, a horvát helyszínek, tájak és a kultúra leírása pedig különösen jól sikerült. Nagy terheket cipelnek a legtöbben, de így is érdekesek és jók a karakterek (...) néha olyan volt, jó értelemben, mintha egy Agatha Christie-regényt olvasnék - kis közösség jön össze egy "zárt" helyen, sok érdekes és nagyon különböző ember, összefonódó sorsok, kisebb-nagyobb titkok és intrikák. (...) Tetszettek a párbeszédek is, sokszor egészen pörgősek, lendületesek is voltak, vitt magával a könyv nagyon. (...) A szereplők élettörténetét is jól kitaláltad - minden drámai eseménnyel és tragédiával együtt, és érthető, hogy miért lesz a regény alapkérdése az irgalom..." (@Z)

Nagyon megérintett - egészében és sok-sok részletében egyaránt.Régen volt rám könyv ilyen katartikus hatással...Köszönöm. Tényleg." (@A)

Ritkán adatik meg, hogy együltőhelyben elolvashassak egy könyvet. (...) Nagyon magával ragadott a könyv, nagyon jók az alakok, jó a panzióban való összezártságból adódó "Tíz kicsi néger" helyzet. Elgondolkozhat minden olvasó, hogy mennyi eltemetni akart titkot/bűnt hordozunk, és szembenézhet a sajátjaival. Vajon hány ember tudja a kiút lehetőségét? "

Elbe István könyvtáros (OSzK) ismertetése

A partra vetett című regényről

(Elhangzott 2022. december 2-án - a Villa Jadranka könyvbemutatóján, a visszatekintés, a kapcsolódás céljából)

Nekem itt most az a tisztem, hogy röpke néhány percben Sóskuti Zoltán előző regényét - amelynek címe A partra vetett - felelevenítsem, ezáltal meghozva az olvasó és a tisztelt jelenlévők kedvét és hangulatát a folytatáshoz. Merthogy az itt bemutatásra kerülő regény, bár tudomásom szerint a történet önmagában is megállja a helyét, de azért mégiscsak több szálon kapcsolódik az előzőhöz.

Bevallom őszintén, a szerzővel való találkozásom előtt nem sokat foglalkoztatott Horvátország. Viszonylag keveset tudtam a kultúrájáról, nem vonzottak a tájai. A regény elolvasása után már biztosan tudom, hogy legalább egy helyre, a Kvarner-öbölbe mindenképpen szeretnék eljutni, és nem csak Fiume miatt.

Ez a regény ízében, zamatában és minden formájában croatofil regény. Kiérződik belőle a szerzőnek a horvát kultúra, a gasztronómia, a tájak és még sorolhatnám mi minden iránti szeretete és lelkesedése. A szerző, és általa a szereplők egy része is otthonosan mozog a horvát történelemben és tájban. Számomra például kedves ölelkezés az irodalommal és Horvátországgal két beszédes női név, Réka (Rika vagy Rijeka? - nem készültem fel földrajzi etimológiából, de ha jól tudom, ez a név folyót, folyóvizet jelent - kiapadhatatlan forrás - ahogy Fiume címerében is láthatjuk); és Száva, Sándor Száva, mert a szerző sem titkolja, hogy szabadságharcunk Verne által megálmodott hősének, Sándor Mátyásnak a lánya a névadó.

De a történelmi múltról szóló, néha kissé didaktikusnak tűnő információk csak a keretet adják, a valóságos dráma egy helyre, a Villa Jadrankába sűrűsödik, ahol egy hétre megszűnik a valós tér és idő. Ezt természetesen nem vesszük észre, hiszen a szereplők jól behatárolt kora és a születési évszámok elég támpontot adnak arra nézve, hogy mikor is játszódik a cselekmény. De talán abból érződik legjobban, hogy egy lélektani regényt és nem detektívtörténetet olvasunk, hogy az elvonatkoztatást megzavaró modern technikai eszközök erőteljesen a háttérbe szorulnak és egy esemény kivételével teljes mértékben elveszítik jelentőségüket. Még a bérelt autó típusa is csak egy Fiat - klasszikus festéssel.

És most megpróbálom - mai népszerű kifejezéssel élve - nem leszpojlerezni a cselekményt, hátha vannak itt közöttünk olyanok is, akik még nem olvasták az első regényt sem. (A másodikat még biztosan nem, mert most jött ki a nyomdából.)

A regény első része még az ismerkedésé. Én úgy hívom - a vonat- vagy utazóeffektus. Különböző karakterű, nemű és korú emberek - egymás számára látszólag ismeretlenek - meghatározott időre összezárva - kénytelenek elviselni egymás társaságát. Látszólag hihetetlen az a kitárulkozás - mondhatni kivetkőzés - amely ilyenkor kibontakozhat az összezárt emberek között, ezt a hatást a regény szereplői sem kerülhetik el. A regény első része az ismerkedésé, de már itt is meghökkentő sokkhatásszerű jeleneteknek vagyunk tanúi, a szálak összekuszálódnak, és nagyon úgy tűnik egymásba is gabalyodnak (és nem csak a szálak, de néha a szereplők is). Kiderül, hogy a látszólag ismeretlenek, az otthonuktól távol, egy villában összezárva élők nem teljesen közömbösek egymás iránt, lehet hogy közös a múltjuk, és a jelenük is összekapcsolódhat.

A regény közepe több szempontból is katarzis, egyrészt Horvátország és ezen belül Isztria gyönyörű allegóriája elevenedik meg Antonija elbűvölő, ám nagyon is valóságos személyében. Maga is megtaposott lélek, de az ajándék, amelyet ad (nevezhetjük visszaváró szuvenírnek is), mint egy kivetülés, szent környezetben ismét megjelenik a fehér ruhás Natalija képében.

Másrészt megtörténik az egybeolvadás és a tengerben feloldódni látszik az a feszítő kérdés, hogy ki is a partra vetett? Mert minden egyes hullámverés egy újabb küzdelem a le nem rendezett múlttal, harc a rendezetlenül hagyott kapcsolatokkal. Vád és önvád, mint a hullámok követik egymást. De meddig győzhető ez? És egyáltalán, ember által legyőzhető-e? Vajon a múltban átélt személyes drámák feloldódnak a jelenben bekövetkező tragédiában? És a bűnök feloldhatók-e? Van-e megbocsájtás, irgalom és kegyelem?

Erre kapjuk végső válaszul, tenyérbe írt, hazavihető üzenetként a 127-ik Zsoltár két első versét.

Valahol a különböző emberi sorsok egy adott helyen, egy bizonyos helyzetben egybetömörülnek és eggyé válnak, talán épp itt, a Villa Jadrankában.

Könyvbemutató képekben

Vigyázó Sándor Művelődési Ház, Budapest-Rákoskeresztúr, 2021. október 22.,

Képek: Farkas Gabriella, Katona Csaba