Belökte

A szabadon engedett vad - ciklus / 1.

Belökte.

Már nem tehetett mást. Az első napokban még volt humora. Fenekeket fényképezett - mondván: ezt láttam. Folyton eléálltak, hogy az ezervaláhanyadik ostoba képet megcsinálják, amit aztán soha nem néznek meg. Rosszabb esetben ezekkel traktálják rokonaikat véget nem érő megerőszakolással...

Belökte ruhástól.
Úgy érezte, ezzel helyreállt a világ rendje. A sikongató feleség nekiesett, majd vízben fuldokló férje után kiáltott, a többiek ledermedve ültek, álltak. Talán belül érezték, hogy ez kijárt a kopasznak. A hajó motorja megállt, a kapitány ugrott. A smaragd zöld vízben a két alak már majdnem elérte egymást.

Belökte - és valahogy élvezte.
Eltűrte némán, hogy a hisztérikus feleség "agresszív állatnak" címkézte. Legalább kijött, ami elfojtva gyűlt benne. A nőt is szívesen belökte volna - de valahogy szánta ezt a csúnya asszonyt, aki folyton méltatlankodott, öreg szottyadt testét állandóan szemlére bocsátva. Annyira taszító volt, hogy szinte már szánta.

Belökte fényképezőgépestül.
Ott merült el a kopasz testével, közvetlenül balta arca mellett süllyedve el a hatalmas giganagyságú masina. A templomok minden részleteivel, falak, szobrok, festmények, paloták minden csodájával. Bosszantotta a sok fényképezőgép, már emelkedtek a szemhez, ahogy beléptek. Nem tudtak csak lenni, szemlélni, azonnal archiválták a látottakat. Menni, menni, megállás nélkül. Lelke már nem bírta - nem volt idő az emésztésre: a lenni-re. Elfáradt. Most, amikor a festői sziget előttük nyúlt el, és a hajó csak lassan haladt alattuk, és csak befogadhatta volna az előttük álló csodálatos látványt, és a hatalmasra duzzadt fenekek eltakarták a látványt, minden elnyomott hiánya kiszakadt belőle.

És belökte a balta arcú kopasz embert. Megkönnyebbült. Nem gondolkozott többet. Csak élt, lélegzett, békességben. A többiek? Néhányan haragos tekintettel, elítélve néztek rá. Mások értetlenül pusmogva csóválták a fejüket. Megint mások csak egykedvűen néztek maguk elé. Néhányan pedig vele együtt lélegeztek, mintha ők is megnyugodtak volna. Különös hangulat törte meg az addig felszínes jókedvet a társasút napok óta összezárt, összenyomott közösségében.

Belökte.
Be kellett löknie.

© 2019 Szeléné Műhely
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el