A dalok mögött (3.)
Hadd emeljek ki ezek közül két dalt, amit Kovács Gergő írt: "Kérdéseim" illetve "Sóhajtás" címmel. Az elsőrőről annyit, hogy amikor először hallottam Gergőtől ezt a dalt, a teológiai felvételi hét alatt, azt mondtam, ezért a dalért odaadnám az összes szerzeményemet, annyira tetszett! Csodálatos világa van, és később amikor bekerült a zenekarba Gergő, természetes volt, sőt megtiszteltetés számunkra, hogy együtt játszhattuk. Sosem felejtem el, milyen sokat jelentett számomra, hogy a második versszakot (egy különleges alliteráció sorral: "zúg a zajos zápor") én énekelhettem. Jó hangulatúra sikerült a lemezre került változata. A másik dalát is nagyon megszerettük, a felvételen különleges Gergő gitárszólója és Teszárek Csabi dobolása (hiszen időnként beült a dob mögé - A koncerteken is különleges pillanat volt, amikor hangszereket cseréltek a tagok egy-egy dal erejéig).
Nagyon örültem, hogy a "Jó lenne" című dalom is rákerült erre a hanghordozóra. Olyan őszinte fohászkodással tudtuk énekelni mindig, hogy milyen jó lenne, ha az Üzenetet, amiért a dalok íródtak és szóltak, megértenék, akik hallgatják! Szeretettem, ahogy dinamikusan Arday Jutka elkezdte az első versszakot énekelni, aztán kicsit visszavéve ebből, el énekelhettem kissé keserűen-reálisan a második strófát: "A szavak sokszor a bezárt szíveket nem törik át. / Hiába minden csoda, minden kiáltás." Majd felépül tovább a dal egészen a bridge-ig, ami egy mély fohászkodás volt, ahogy együtt énekeltük: "Isten Lelke, szállj le ránk, jöjj el, nyisd meg a szíveket! Adj erőt, a szavak mögé..."
Nehéz kiemelni a dolog közül egyiket, másikat, hiszen mindegyikről lehetne mesélni. Hiszen ezen a lemezen találjuk, több más szerzemény mellett, a sokat játszott karácsonyi dalunkat ("Miénk az ünnep"); vagy éppen a "60. dal" talán legjobban sikerült változatát (aminek az újrakevert változata talán még szebb); vagy éppen a gyerekkori első hitre vissza vágyódó lírai "Régi idők"; vagy az egyik legjobban sikerült, azóta is népszerű "Törd el az időt" (ennek éppen most készül egy gyönyörű új változata az "Anna Hangján" című albumra!).
Így már csak az "Őszi dalról" írok pár sort. A lelki őszből a lelki tavaszba vágyódó ember éneke ez, melynek egész hangulatát jol visszaadja a zene, a hangszeres háttér. Ez különösen a tavaszba vezető résznél sikerült izgalmasra, kontraszosan az előző résszel. Ezt a reneszánsz táncra hajazó zenét nem én írtam, hanem itt zenei idézetként felhasználtam a hajdani Attila utcai zenekar egy dalrészletét, amit Arday Jutka furulyával még szebbé varázsolt. Eszterrel jó volt ezt énekelni - különösen, amikor már két szólamúvá szélesedik az ének. Eszter mindig könnyen megtanulta, visszaadta egy-egy dal ritmikáját, hangsúlyait, hangulatát, általában jól szólt együtt vagy egymás mellett a hangunk - talán az Őszi-dalban is.