Szakadás
Amikor két albumunk és számos szép közös szolgálat után velünk is hasonló történt, egészen megrendültem. Mielőtt a harmadik album dalairól szólnék majd, szükséges erről az epizódról is beszámolni. 1995 végén még egy TV felvétel erejéig énekeltünk, aztán hirtelen vége lett: a Szeléné zenekar egy intenzív két és fél év után megszűnt. Nagyon fájt kimondani - hiszen a szétválásról a végső szót én mondtam ki. Nem lenne szép dolog most arról írnom, hogy miért alakult így, hiszen az csak az én olvasatom lenne, meg minek is... Bizonyára visszatekintve, jóval tíz fő fölötti csapat minden tagja utólag levonta a maga tanulságait - én is megpróbáltam tanulni belőle. Akkor ez mindnyájunk számára igen fájdalmas volt...
Csak pár hónapig szünetelt a zenekar, 1996 tavaszára újjáalakult régi és új tagokból. Többen sajnos nem jöttek tovább velünk a régi társak közül... Utólag és úgy látom, egy mély belső szükségből mégsem lehetett abbahagyni, valahogy "belémoltatott", hogy ezt csinálnom kell... A dalok jöttek, írtam tovább őket, csak társak kellettek, akikkel újra el lehet őket dalolni, zenélni! Akkor csatlakozott hozzánk a következő öt év három meghatározó személyisége is: Kovács Gergő, aki basszus játékával, énekével, időnként zongorázásával, és legfőképpen csodálatos dalaival járult hozzá ennek a második Szeléné-korszaknak a hangzásvilágához; egy pár koncert után csatlakozott hozzánk Arday-Janka Judit, akinek különleges énekhangja, személyisége elképesztően sok ajándékkal járt ránk és szolgálatainkra nézve. Teszárek Csaba, egy idő után felváltotta bátyját, rengeteg pluszt adva a csapathoz, csodálatos gitárszólókkal és dob meg basszus játékkal. Természetesen az alapító Teszárek Tomi gitárjátéka és személyisége pótolhatatlan színfolt maradt, de az új csapatban már nem sokáig volt benne. A megújult zenekar tagjai voltak rajtuk kívül: Sipos Ilonka, Gombos Éva, Borzsák András, Molnár Eszter, Balogh Kati, Vermesy Kati, Kunfalvi István és én. A későbbiekben még részt vett szolgálatainkban énekléssel Kálmán Gyöngyvér (fiatalon, néhány éve ment el közülünk nagy fájdalmunkra...), Teszárek Judit es Teszárek Ilona, valamint klarinéttal és furulyájával Jó András testvérünk. (Ahogy az első időkben is volt, akik kiszálltak, igy néhányan ebből az új csapatból is voltak sajnos még időközben kilépők: Gombos Éva, Borzsák András, Balogh Kati és Vermesy Kati)
Az első évek csapatának különleges kisugárzását, első lelkesedését nem tudta "rekonstruálni" új csapatunk - a két korszak sok mindenben különbözik egymástól -, ugyanakkor az 1996 utáni korszak koncertjei, dalai, lelkisége, zenei stílusa nyilván egyre érettebb és kifinomultabb lett, odaszántan, élő hittel, jól egymásra hangolódva végeztük tovább a szolgálatokat. Közben a technikai felszerelésünk és a hangszereink is egyre jobbak lettek, bár az első idők technikusa Zsoldos Bálint ("Balu") elköszönt a zenekartól, Lőcsei Laci illetve Csiszár Karcsi gondoskodtak megszólalásinkról, természetesen Kunfalvi Pisti fáradhatatlan munkája mellett. Számos koncert, utazás es egy új lemez következett őt éven át! Továbbra is szinte minden vasárnap délután próbáltunk, alkottuk egymás után a dalokat.
Ahogyan korábban Kovács Attila verseiből összeállított "Költő est" nőtt ki még a zenekaros szolgálatokból, úgy a második korszakban az együttes négy tagjából alakult egy alkalmi zenekar Só'98 néven, melynek született egy különleges albuma is "Színek" címmel. Mindkettőről tervezek még külön is írni. Legközelebb pedig a zenekar harmadik albumáról szólok majd, amely 1999-ben jelent meg...