Leöntötte

Leöntötte. Udvarias, előzékeny embernek tartotta magát, igyekezett mindig másokra tekintettel lenni. Éppen ezt hiányolta leginkább a világból. Azonban erre a reggelre igencsak elfáradtak idegei. A hajnali kelés sem tett jót, emellett sok jót tett az elmúltnapokban. Talán kifáradt a jóságban. Most sem készült semmi rosszra, illetlenre - kimerülten és egykedvűen nézett ki a busz ablakán át a hajnali sötétre. Sok hely még üresen maradt, mikor a felirata szerint extra komfortos jármű nekiindult Bécs felé. Flegmán, a tapasztalt utazó magabiztosságával szólt oda az egyik utasnak, hogy minden buszos csoportban megtalálható az Értetlen, a Késő, a Kötekvő, a Vicceskedő és a Hárpia. Majd hozzátette kedélyesen, hogy mindig van néhány hervadócska hölgy, akik a sofőrrel és az idegenvezetővel próbálnak olyan hogyismondjam-kapcsolatot szőni.

Leöntötte, ennek így kellett történnie. Mert bizony megfeledkezett egy típusról: a Kiallhatatlan Szabálykövetőről. Éppen mellé ült, mert oda szólt a jegye. Miután mindenkit felállított, hogy ő, hétfős társaságával pontosan oda ülhessen, ami a papíron szerepel. Az óvodás vitába úgy került bele, hogy neki is át kellett ülnie, ő pedig nem akart. Olyan jól bevackolta magát, már-már otthonosan nyúlt el az ülésén, kabátját, táskáját, könyvét gondosan elhelyezve. Békés, csendes, olvasgatós utazásra készült. Szavak nélkül próbált ellenállni. Végül mégiscsak felbosszantotta a felszálló szemüveges fiatal férfi stílusa: a magabiztos, nyugodt, mégis agresszív Kiallhatatlan Szabálykövető. Egyre idegesebb lett, ráadásul éppen mellé szólt annak a jegye. Barátságtalanul húzódott mind keskenyebbre, csak hogy hozzá ne érjen ez az okoskodó, rugalmatlan alak. Hiába. A háta mögött ülő ismerőseivel hangosan beszélt, ficergett, valamilyen fokhagymás szendvicset vett elő, hangosan ivott, majd rágózott. Egész úton az ablakon bámult ki, tünteően nem szólt hozzá semmit.

Leöntötte. Nem is eshetett volna jobban. Mintha nagy és mély levegőt vett volna, olyan érzést jelentett leszállni és megszabadulni ennek az alaknak a közelségétől. Azonban a Bécsben hömpölygő embertömeg újra csak fullasztani kezdte. Főleg, mikor valahogy kétszer is belebotlott ebbe az emberbe. Először Schönbrunnban, éppen a fényképezőgépe elé kúszott be, mikor a gyönyörű látványt szerette volna megörökíteni; majd a Stephanskirche előtt várakozva. Azonban a harmadik találkozásuk bizonyult végzetesnek.Leöntötte. Igen éppen őt. Véletlenül. Már összefagyott. Fájt mindkét talpa az egész napi gyaloglástól. Ember iszonya a tetőfokán járt a millió árus végigküzdését követően, többször átverekedve magát a mindent ellepő ember-masszán. Ekkor történt. A forró puncs. Jutlaomnak szánta. Erre nagyon vágyott. Meg egy helyre, ahol nem jön neki senki és békésen megihatja végre valami ünnepi hangulatot élve át. A helyet is kinézte. Megindult. Ekkor nekijött egy kövér kislány - itt még ügyes mozdulattal tudta kompenzálni az ütést, a forró bögréjét egyensúlyozva. Azonban a kövér kislány nem egyedül ünnepelt: volt neki kövér anyukája és kövér apukája. Ezek mind sorba nekijöttek, és ő sorban mindegyik esetben kivédte a katasztrófát. Azonban a kövér szülőkkel való karambol után már idegesen megrángott, és utánuk szólt a magyar nyelvből nem túl választékosan összeállítva az autentikus mondatot. Azzal viszont nem számolt, hogy egy ilyen családban fiú gyermek is akad. A kövér kisfiú, kissé lemaradva, nagyot taszított rajta váratlanul, és a jó rumos puncs forrón ömlött rá a mellé sodródott férfire, aki erre magas rikoltó női hangon sikított föl.

Igen, leöntötte. Éppen őt. A Kiallhatatlan Szabálykövetőt. Annak arcán, kabátján folyt szét a forró ragacsos lé - és ő valahogy nem bánta. Egykedvűsége egy pillanat alatt elillant, és égtelen nevetésbe kezdett. Így rohant tovább, a Rathaus előtt elugrándozva. Amazt körbevették a vele utazó ismerősei, és próbálták letörölgetni. Addigra ő már messze járt.

Leöntötte bizony, és ezután jött még a visszaút. Mellé kellett volna ülni. Ez már nem ment. Szobát bérelt magas áron a kivilágított Bécsben, jót vacsorázott és nagyot aludt. Másnap vonattal ment haza. A kupéban csak egy öreg nénike ült vele, és békésen hortyogott. Nem zavarta meg az olvasást.