Prológus

Ház

Esztergom, Babits-ház, 2013.


Most is érzem, ahogy szénnel nyomot hagytatok rajtam ti, Nagyok. Eszembe jut mosolyotok, vagy ahogy hunyorogtok, egy-egy fotók őrizte nagy találkozón, itt a kertben, vagy a tornácon, vagy benn.

Láttam a Gazda szenvedő arcát, magamba szívtam sok cigarettáját, lelke nehéz füstjét. Fulladó rémült szemét most is őrzöm, ahogy írógépe ütemes zaját is, majd az alkotás-zakatolás elhalását, a dermesztő csendet...

Akkor volt időm gondolkozni. Az arcok puhán egymásra simultak, mind, és a szavak, a szagok, a ruhák suhogása, Asszonyom lépteinek ismerős zenéje a lépcsőn, a kislány nevetése - mind-mind egymásra rakódtak, mint bőröndbe csomagolt ruhák, mire azután egészen üresen maradtam.

Aztán szörnyű éveim jöttek: olcsó örömök zihálása, boldogtalan kacajok csörömpölése... Évekkel később állatok kaparása, lármája, emberi fecsegés, s köztük didergő hallgatás, az emlékek fel-felrebbenő szárnysuhogása, és mindenben pedig csak Gyász, fájó üresség. Lassan széthordták mindenem, elért az enyészet. Átgázolt rajtam e súlyos század...

Most, most, ahogy nézlek titeket - ti nem halljátok hangom, vagy talán valamit mégis, látom, végre ti figyeltek, igazán elmerültök bennem -,,szóval, ahogy nézlek titeket, ahogy megérkeztetek ünnepélyes tisztelettel, együttérző hallgatással, kíváncsi lélekkel, értő türelemmel elidőzve bennem, újra élni kezdek.

Elétek vetítem most Őt: itt ült, itt feküdt, itt kávézott; na, jöjjetek, itt alkotott. Innen nézte a Dunát, az "ezüstszalagot"; itt várta be a naplementét..., innen vitték el Szegényt...

Nézzétek, itt, valahol itt ültek, ők ketten, két halni készülő Nagyság, itt öntött Gazdám lelket a másikba. Abba, aki egész életében játékosan és halálosan komolyan birkózott a halállal, úgy, ahogy senki, aztán végül előre ment abba a Másik Házba, hogy majd ott folytassák a versfűzést megbizonyosodva...

Hát jöjjetek, merüljetek el bennem, az emlékeimben, legyetek bennem, velem tanúi Nagy Időknek, nagy nyaraknak! Szívjátok magatokba a Gazdát és engem, a házát - s mindazt ami volt, ami van...!

© 2019 Szeléné Műhely
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el